MusiciansWho, 2010. december 02.

Cilea: Adriana Lecouvreur, 25. November 2010

Adriana Lecouvreur a Covent Garden Operaházban

Adriana Lecouvreur, 2010 november 25, Angol Királyi Operaház (Royal Opera House), Covent Garden, London – Kőry Ágnes írása.

Francesco Cilea (1866-1950) legismertebb operájának ősbemutatójára 1902 novemberében került sor Milánóban Angelica Pandolfini (Adriana) és Enrico Caruso (Maurizio) főszereplésével. A bemutató karmestere Cleofonte Campanini volt. A londoni bemutó két évvel később, 1904 novemberében történt négy előadás keretében, szintén Campanini vezényletével a Covent Garden királyi operaházban. Megint két évvel később, 1906 októberében, még két előadásban hallhatta a londoni operaház közönsége a darabot. Ezután 104 év telt el, mielött a Covent Garden operaház 2010 novemberében ismét műsorra tűzte a valószínűleg méltatlanul mellőzött operát. Habár a darab nem gyakori a világ operaházainak műsorán, két tenor áriája (L’anima ho stanca és Il russo Mencikoff) továbbá két szoprán áriája (Io son l’umile ancella és Poveri fiori) ismertté vált koncertek és lemezfelvételek révén olyan művészek előadásában is mint például Olga Borodina, Maria Callas, Mirella Freni, Montserrat Caballe, José Carreras, Placido Domingo és Carlo Bergonzi. Néhány évvel ezelőtt José Cura elénekelte a L’anima ho stanca áriát budapesti koncertjén. E négy híres árián kívül sok szép zenei részlet található a műben. A zenei anyag többször emlékeztet Puccini operáira – a Bohémélet és Tosca időnként felüti a fejét a motívumok hangulatában  – és néha Verdi Traviátájára is.  A cselekmény egy igaz történetre épül habár egy kicsit szabadon. Adrienne Lecouvreur (1692 – 1730) valóban a Comédie Française sztár szinésznője és Maurice de Saxe gróf szeretője volt. Nem valószínű, hogy megmérgezték – Voltaire próbálta bizonyitani, hogy Adrienne természetes halált halt – de a méreghalál híre elterjedt és színdarab/opera cselekménye lett.   Az opera cselekménye színházi előadásra épül, így tehát az operaház közönsége kétszeres színházi élményben részesül. A cselekményben bemutatott előadás balettet is tartalmaz, így tehát opera, balett és színház együtt képviselve van. A Covent Gardenben most bemutatott előadás – egy koprodukció London, Barcelona, Bécs, San Francisco és Párizs operházai együttműködésével – nagyszerűen ábrázolja a színház a színházban, vagyis a dupla színház alapelvet. A díszlettervező Charles Edwards a bayreuthi Margrave operaházat másolta diszleteivel. A négy felvonás folyamán látjuk a színházat minden oldalról. Brigitte Reiffenstuel korabeli jelmezei szintén meggyőzőek. Rendező David MacVicar zseniálisan mutatja, hogy a színészek életét milyen nagy mértékben befolyásolja színpadi munkájuk. A nyolc londoni előadásból Angela Gheorghiu hatszor énekli Adriana szerepét. Vagyis énekelné. Sajnos Gheorghiu sokszor lemond előadást, pedig nagyon nagy a hódolóinak tábora (és emiatt a Covent Garden helyárak még a szokásosnál is magasabbak Gheorghiu előadások alkalmával). Nagyon nehéz Gheorghiu előadásokra jegyet kapni. Részben csodának tekinthető, hogy bejutottam a Covent Gardenbe Gheorghiu november 25-re hirdetett fellépésére. Az előadás drámai módon kezdődött. Megjelent egy színházi vezető a függöny elött és bejelentette: hölgyeim és uraim, Angela Gheorghiu – boooooo, reagált azonnal a közönség – nagyon sajnálja (boooooo), de ma este nem énekel (boooooooooo), szeretett volna Önöknek énekelni (boooooo), de nem érzi jól magát (boooooo). Csak két órával ezelőtt tudtuk e határozatot, de örömmel közöljük hogy Angeles Blancas Gulin beugrott. Angeles Blancas Gulin jól tudja a szerepet, mivel második szereposztásként be van ütemezve két előadásra. De a hirtelen beugrás esetleg meglepte: kicsit félénknek találtam az előadás kezdetén, de talán ő így tolmácsolja a cselekménybeli színházi szerep tanulásának folyamatát. Az előadás folyamán egyre erősebb és egyre meggyőzőbb lett Gulin alakítása. A produkció nem csak Angela Gheorghiura épült. A másik sztár attrakció Jonas Kaufmann. Valóban jó énekes, szép és erős tenor hanggal. Magas, jóképű és teljesen hihető, hogy Adriana és szerelmi riválisa szerelmesek a Kaufmann alakította Maurizioba. Én nem találtam hangját sokrétűnek. Szépek a felhangjai, teljes hangja lenyűgöző, de nincs másféle szín hangképzésében. És színészi teljesítménye sem győzött meg arról, hogy Maurizio szerelmes Adrianaba. A londoni kritikusok kivétel nélkül magasztalták Kaufmannt hangilag is és színészként is, de Gheorghiuról megoszlottak a vélemények. Számomra a legnagyobb művészi teljesítményt Alessandro Corbelli nyújtja Michonnet szerepében. Érzékeny énekes és színész, szívbemarkolóan ábrázolja és énekli a szerelmes, de önzetlen jóbarát szerepét. Mark Elder gonddal és szeretettel vezényli a partitúrát. Még az üresjáratokból is szép zenét produkál. A BBC Radio 3 az előadást 2010. december 4-én, szombaton – Londonban este 6.45-kor, Budapesten 19.45-kor – élőben közvetíti, interneten a www.bbc.co.uk/radio3 webcímen lehet meghallgatni. A produkció filmvetítés és DVD formában is elérhető lesz már 2011-ben. Érdemes megnézni.